2021. 07. 15. – 09. 30.
Helyszín:
Vajda Múzeum
Kurátor:
Muladi Brigitta
Megnyitó:
2021. július 14., 19:00
„Az avantgárd hagyomány a redukcióval operál, ily módon atemporális és univerzalista képeket és gesztusokat állít elő – írja Boris Groys. Olyan művészet ez, amely magába foglalja és képviseli a világi messianisztikus tudást, hogy a világ, amelyben élünk, átmeneti világ, folytonos változás tárgya, és hogy bármely erős kép élettartama szükségszerűen rövid.”
Azzal, hogy a mindennapi élet és a művészet egyazon csatornán, a közösségi hálón kommunikálja magát, a képek befogadási ideje rövidül. A művész láthatósága megnövekszik, ha repetitív módon reagál saját műveire, azoknak variációit készíti el, így gyorsan felismerhető, autonóm jelet hagy az internet globalizált struktúrájában.
Haász István már a virtuális korszakot megelőzően is ezzel a stratégiával dolgozott, vagyis szikár sorozataiban egyazon idom, szín, felület, térforma egymásra hatásait, végtelen változatait modellezte le, különböző anyagok felhasználásával.
Számára az absztrakt festészet egy átjáró, amely lehetővé teszi a tárgyi világ meghaladását a transzcendens irányába.
Szeriális szemléletét a pandémia idején, a Ferenczy Múzeum grafikai műhelyében készült Karantén I-X., címet viselő 19 példányos szitanyomat sorozatában is megfigyelhetjük. Az IKON kiállítótér első mappájaként kiadott, 10 lapot tartalmazó mappát a látogatók a kiállításon megvásárolhatják. Ezek a nyomatok egy stációt jelentenek a művész technikai bázisának ’elanyagtalanítási procedúrájában’, ami végül kivezet a hagyományos grafikai és festészeti eljárások köréből, és digitális printeket eredményez, reagálva a művészet gyakorlatát mindig is befolyásoló társadalmi folyamatokra. Nevezetesen az információ korának krónikus időhiányára ad egy speciális választ, úgy, hogy az analóg (kollázs, festészet, szitanyomat) kontra digitális (rövid elkészülési idejű gépi nyomatok) viszonylatában vizsgálja meg a kiállításon megjelenő, dinamikusan mozgatott, de saját belső törvényszerűségekkel rendelkező, geometrikus idomrendszerét. Haász a munka kezdőpontjától, a kisméretű, közvetlen papír-kollázsokból elindulva, a vászon-akril képeken át jut el a végpontig, a digitális technikával kinyomtatott hatalmas technikai képekig.
A Nagyítás cím nem véletlenül ismerős. Antonioni leghíresebb filmje a valóság és a kép különös viszonyáról szól, de valójában a művészet egésze, a látott és a művész szemén átszűrt realitás kerül diskurzusba. A film előzménye a rendező La Montagne Incante festményéről készült kicsinyítési és nagyítási kísérletsorozata volt (371 kép), ahol azt vizsgálta, hogyan változtatja meg a méret, és a fotóeljárás a kép befogadását, értelmezését, jelentését.
